Batthyány Gyula az egyik legelőkelőbb magyar arisztokrata családból származott, a kommunizmus idején börtönbe került, míg művészete a feledés homályába veszett. Molnos Péter művészettörténész, a kötet szerzője szerint Batthyány Gyula művészete sok titkot, felfedezésre váró adatot és információt rejt. Nyolc esztendeje már megjelent egy kötet Batthyány művészetéről, az utóbbi időben azonban annyi új információ és lappangó kép került elő, hogy indokolttá vált a mostani kötet megszületése. A könyvben a művészet és élet, a festő izgalmas egyéni sorsa és a drámai eseményekben gazdag huszadik századi magyar történelem keveredik. Egy különleges művész pályája bontakozik ki a könyv lapjain: egy életút, mely Európa egyik legpatinásabb családjából, pazar kastélyok és fényes estélyek világától a kommunista hatalom börtöneibe és a feledés homályába vezetett.

A művész az első magyar miniszterelnöknek, gróf Batthyány Lajosnak a dédunokája. Tanulmányait a párizsi Julian Akadémián, illetve 1907-ben Münchenben, Angelo Janknál végezte. Vaszary Jánost tekintette mesterének. A Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban 1921 és 1938 között rendszeresen voltak láthatók művei. 1922-ben Bicskén, ahol ekkoriban élt, művésztelepet létesített. Az 1920-as évektől színházi dekorációkat kezdett tervezni Gyagilev díszlettervezőjének, Leonyid Baksztnak a hatására. 1952-ben nyolc év letöltendő börtönbüntetésre ítélték egy koncepciós perben, öt évig ült börtönben Márianosztrán, vagyonát elkobozták. Kiszabadulása után haláláig Polgárdiban élt visszavonultan egykori tiszttartója lakásában.

A 240 oldalas könyvben több mint 180 műalkotás reprodukciója, valamint közel 240 korabeli fénykép és dokumentum kapott helyet.