Aki kezébe veszi e könyvet – érdeklődő vagy potenciális olvasó – gondolhat arra, hogy miért kell kiadni egy olyan gyűjteményes kötetet, amelynek legutolsó fejezete több mint félszázad éve jelent meg először, legelső fejezete pedig éppen kilencven éves. Hiszen manapság öt év elteltével a diploma is elévül, hacsak tulajdonosa folyamatosan nem képezi magát. Felhasználva Hermann terminológiáját, a válasz egyaránt lehet formális („perifériás”) és tartalmi („mély”). Formális válasz az, hogy az e kötetben olvasható közlemények magyar nyelven nem jelentek meg, és csak olyan külföldi folyóiratokban találtak olvasóra, amelyekhez magyar érdeklődő évtizedeken át nem juthatott hozzá. A tartalmi válasz több ennél: ezek a munkák tudománytörténeti információkkal szolgálnak a pszichológiával foglalkozó szakember számára, de túl ezen feltárul előttünk Hermann Imre munkamódszere, gondolkodása és ezek alakulása. Egy ember tudományos tevékenységét követve sokat megtudhatunk gondolkodásáról, mint Hermann bizonyította, gondolok itt a Bolyaiakról írott tanulmányokra. Ez a gyűjteményes kötet elsősorban ezt a célt kívánja szolgálni és bemutatni, hogyan alakult Hermann Imre tudományos tevékenysége, amelyet az általános pszichológia iránti érdeklődés indított el, és ez a tevékenység hogyan változott át a pszichoanalízis iránti elköteleződéssé. (részlet Lukács Dénes előszavából)