Gömbös Gyula, akinek politikai pályáját kísérem nyomon ebben a könyvben, egyedi és sajátos jelensége volt a két háború közötti Magyarország politikai elitjének. Olyan jelenség, akivel szemben senki nem maradt közömbös sem az életében, sem a halála után. Gömböst vagy szerették, sőt voltak, akik imádták; ugyanakkor a másik oldalról" már kortársai sem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tartották. Az utókor pedig a legfőbb bűnösnek mondta ki egy egész korszak, egy egész rendszer vétkeiben. (Míg a Gömbössel egyetértők nem jutottak szóhoz.) Gömbös Gyula egy korszak, a trianoni Magyarország fia, az adott kor lehetőségeit és igényeit felismerő megjelenítője. Sem ő, sem környezete nem csinált titkot abból, hogy Gömbös nemzeti öncélúsága" azt jeleníti meg, amit a fasizmus Mussolinival Olaszországban, a hivatásrendiség Dollfussal Ausztriában, Salazar Portugáliában vagy később Franco Spanyolországban. Mussolini és Atatürk volt a példaképe, de az olasz fasizmussal kapcsolatban is többször kijelentette, hogy az nem ültethető át a magyar talajba". Gömbös Gyula politikai pályaképét azért nehéz rekonstruálni, mert ő maga sokkal inkább szeretett (és tudott) beszélni, mint írni. Meglepően kevés írást hagyott maga után, még miniszterelnöki korszakából is. Eltekintve az 1918 őszi és 1919 tavaszi hónapokat felidéző bíráló feljegyzéseitől", amelyek igencsak szűkszavúak, nem írt naplót, nem maradt ideje emlékiratok készítésére sem. Levelei mások hagyatékában bukkannak fel, esetleg a kortársak naplói, visszaemlékezései segítenek bennünket a rekonstrukcióban. Beszédeit az újságok pártállásuktól függően jól-rosszul visszaadják. Mérvadók ellenben a nemzetgyűlési, majd képviselőházi naplók, amelyek pontosan közlik Gömbös felszólalásait, beszédeit. Miniszterelnöki működésének objektív forrásai a minisztertanácsi jegyzőkönyvek, illetve a kormányzata alatt született törvények, jogszabályok. A miniszterelnök Gömbös Gyula munkájába, felfogásába, elképzeléseibe ad részletes és hiteles betekintést Antal Istvánnak máig kéziratban levő, mintegy 900 oldalnyi visszaemlékezése az 1932 és 1936 közötti évekről.Könyvemben Gömbös Gyula politikai szereplését, nézeteit, működését - és nem is a Gömbös-kormány egész tevékenységét - kísérlem meg rekonstruálni, ám ez nem választható el magától a személytől, a hús-vér embertől, aki éppen olyan bonyolult és ellentmondásos volt, mint az általa képviselt politika. Miután politikai pályaképet" ígértem az Olvasónak, ezért bevezetésként előbb röviden bemutatom, ki is volt Gömbös Gyula, honnan jött, milyen iskolákat végzett, miként alakult közszereplése és magánélete. Majd ezt követően közéleti pályájának etapjait veszem szemügyre, amelynek kétségtelenül az 1932 és 1936 közötti miniszterelnökség volt a csúcspontja. Befejezésként megkísérlem áttekinteni a Gömbösről adott értékeléseket, a politikai örökségét.