A Gombaválogató 8. kötetében újabb 130 gombafajt ismerhet meg a gombák iránt érdeklődő Olvasó. Ezzel 1169-ra nőtt a bemutatott fajok száma, ami valószínűleg eléri hazánk teljes nagygombavilágának egyharmadát. Ha egykor valószínűtlenül soknak tűnt a 3000–3500 faj, amire becsüljük erdeinkben, rétjeinken, közvetlen környezetünkben (kertben, út szélén) élő nagygombák számát, most a nyolc kötetet egymás mellett lapozva, színes igazolást nyer a fenti mennyiség. Biztos az is, hogy az Olvasó könnyen és gyakran rálelhet olyan taplófélére, galambgombára vagy tintagombára – hosszan kellene ezt a sort folytatni –, melyeket még nem talál meg a nyolc könyvben. Ez bizonyosan bosszúságot is okozhatna, de nem a kötetek hiányosságát, hanem nagygombavilágunk gazdagságát jelzi. Reméljük, a további kötetekben ezeknek a szüntelenül előbukkanó gombáknak is lesz helye. Jó néhány egészen hétköznapi, gyakori faj van ebben a kötetben is. Az ehető fajok száma viszonylag kevés, de a nagygombák nemcsak mint élelem szerepelnek életünkben. Megjelennek, mint kártevők, melyek korhasztják az erdei bútort, vagy beépített fát, teremnek a réten, tóparton, jelezve azok tisztaságát, érintetlenségét. Jelzik, hogy érdemes ott gyógynövényeket gyűjteni, vagy fűszernek valót a konyhára, mert nem érte szennyezés azt a vidéket. Jelzik a gombák azt is, ha sok trágya, vagy szerves szennyező került arra a területre, mert akkor olyan fajok mutatkoznak. Erre az utalást mindig megtalálja az Olvasó a gombát bemutató szövegben. Ebben a kötetben viszonylag több olyan faj kapott helyet, melyek ligeterdeinkben élnek. Ezek a tölgy-kőris-szil erdők az Alföld nagyobb folyóinak partjain élnek, vagy olyan táján az Alföldnek, ahol régebben gyakran, mostanság ritkán járt a víz. Napjainkban, ha az áradások el is kerülik ezeket az erdőket, a magas talajvíz, a folyó közelsége gazdag erdei világot éltet. Élővilágát tekintve hasonlítanak ezek az erdők a hegyvidékeink erdeire. Természetes állapotukat nagyrészt megőrizték, amire Európa más országában már alig találunk példát. Nagygombáink ma még nehezen felbecsülhető, de biztosan jelentős hányada itt, ezekben a ligeterdőkben él, és talál biztosnak tűnő menedéket. Ligeterdeink nagyobb részét a természetvédelem különböző mértékben, de védelemben részesíti. Így az ott élő ritka, értékes növények védelme mellett a nagygombák védelme, élőhelyük védelmén keresztül megvalósul. Ez valamennyire enyhíti, ha nem is pótolja azt a hiányt, ami a nagygombák hivatalos védelme területén mind a mai napig fennáll. Ebben a kötetben is látható a védelem szükségességére utaló jel mindazon fajnál, amelyek helyzete, igénye ezt megköveteli, amelyek a védett fajok Vörös Listájába felkerültek ugyan, de a bürokrácia mindmáig megtagadja tőlünk a jogi védelmet. Értékükön becsüljük e fajokat! Ismerjük meg őket, ha a természetben járva rájuk lelünk a többi gomba társaságában. Értsük meg üzenetüket, amit megjelenésükkel hozhatnak tudományunkra. Értsük és használjuk az információkat, melyeket nyújtanak a gomba hasznosításához, a táj élővilágának megbecsüléséhez, okos, környezetbarát és környezetkímélő használatához. Azért, hogy az 1169 faj mellett a többi gomba is a visszahúzódás vagy kipusztulás veszélye nélkül várhassa, hogy ismereteink velük is gazdagodhasson. Ehhez kíván segítséget nyújtani ez a kötet is.