kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Merezskovszkij, Dmitrij Szergejevics : Gogol és az ördög
- leírás
- további adatok
Gogol egész életének és munkásságának – saját bevallása szerint – az volt a legfőbb törekvése „hogyan lehetne ostobának feltüntetni az ördögöt”. „Már régóta csakis azon munkálkodom, hogy az ember, műveim olvastán nyíltan gúnyt űzzön az ördögből.” (Levél Sevirjevnek Nápolyból, 1847. április 27-én.)
Gogol vallásos értelmezésében az ördög misztikus lényeg és reális lény, akiben összpontosul Isten tagadása, az örök Gonosz Gogol művészként a nevetés fényénél vizsgálja ennek a misztikus lényegnek a természetét, emberként a nevetés fegyverével harcol ezzel a reális lénnyel szemben: Gogol nevetése – az ember küzdelme az ördöggel. Isten maga a végtelen, a létező omegája és alfája; az ördög Isten tagadása, következésképpen a végtelen, minden vég és kezdet tagadása; az ördög elkezdett és befejezetlen, magát kezdet és végnélkülinek adja ki, az ördög a létezés érzékfeletti középpontja, mindenfajta mélység és magasság tagadása, örökös szellemtelenség, örökös középszerűség. A gogoli életmű egyetlen témája a pontosan így értelmezett ördög, azaz a „halhatatlan emberi középszerűség”, amely érzékelhetően van jelen minden helyi és időbeni – történelmi, népi, állami, társadalmi – feltételeknek adekvátan; az ördög a kétségbevonhatatlan, örök és egyetemes gonosz jelensége; középszer sub speciae aeterni, „az örökkévalóság képében”.
Gogol vallásos értelmezésében az ördög misztikus lényeg és reális lény, akiben összpontosul Isten tagadása, az örök Gonosz Gogol művészként a nevetés fényénél vizsgálja ennek a misztikus lényegnek a természetét, emberként a nevetés fegyverével harcol ezzel a reális lénnyel szemben: Gogol nevetése – az ember küzdelme az ördöggel. Isten maga a végtelen, a létező omegája és alfája; az ördög Isten tagadása, következésképpen a végtelen, minden vég és kezdet tagadása; az ördög elkezdett és befejezetlen, magát kezdet és végnélkülinek adja ki, az ördög a létezés érzékfeletti középpontja, mindenfajta mélység és magasság tagadása, örökös szellemtelenség, örökös középszerűség. A gogoli életmű egyetlen témája a pontosan így értelmezett ördög, azaz a „halhatatlan emberi középszerűség”, amely érzékelhetően van jelen minden helyi és időbeni – történelmi, népi, állami, társadalmi – feltételeknek adekvátan; az ördög a kétségbevonhatatlan, örök és egyetemes gonosz jelensége; középszer sub speciae aeterni, „az örökkévalóság képében”.
állapot: | |
kategória: | Könyv > Irodalomtörténet > |
kiadó: | Új Mandátum, 1995 |
cikkszám / ISBN: | 0064671 |
kötés: | fűzve |
oldalszám: | 142 |
könyv nyelve: | magyar |