Holdosi József kisregényeinek színhelye azonos: egy dunántúli falu, a szegénysor világa és a grófi kastély környéke a harmincas-negyvenes években. Innen indul el két - nagyon is ellentétes jellemű - fiatalember hőse, hogy megtalálják a boldogulást, egy más minőségű életformát, mint amit gyermekkorukban éltek. A cigányzenész család legkisebb fia, a tizenhat éves korában némává nyomorított Máté a megaláztatások, a számkivetettség elől menekül ki a faluból. Vándorútra indul, keresi az emberséges, szép életet - sikertelenül, hisz mindenütt csak kudarcok, csalódások érik, mert nem talál közösséget, amelyik tartósan befogadná. S amikor végképp kilátástalannak érzi, fellázad, - ám ez a lázadás csak sietteti tragédiájának végkifejletét. A Dac hősének, a szamaras vízhordó fiának egyetlen apai öröksége a gőg, a mindenkitől különbözőség tudata, amelyhez féktelen hatalomvágy párosul. A hatalom megszerzéséért, majd birtoklásáért az eszközökben nem válogatva, mindent megtesz: sorra elárulja, megalázza a néki alárendelt embereket, de karrierje csúcsán - a gróf titkáraként - család és barátok nélkül végleg magára maradva ő is tragikus véget ér.

Holdosi József mindkét regényben a nyers valóságot, az élet realitásait mitikus képsorokkal, az álmok és a legendák világának motívumaival ötvözi, ugyanakkor pszichológiailag hiteles, átütő erejű jellemrajzot ad hőseiről.