categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Meiss, Millard : Giotto és Assisi
- description
- additional information
Sorozat: Pantheon
A kötetben olvasható tanulmány előadásként hangzott el 1959. február 9-én a New York-i egyetem művészettörténeti tanszékén, a James B. Duke House felavatása alkalmából. Millard Meiss, aki maga is ezen az egyetemen tanult, főként a XIV. századi európai festészettel foglalkozott, e tárgykörben írt Painting in Florence and Siena after the Black Death (Firenzei és sienai festészet a pestisjárvány után) című munkája napjainkig alapvető jelentőségű. Annak a kiváló művészettörténész generációnak a második nemzedékéhez tartozott, amelyet legjobban Erwin Panofsky neve fémjelez. 1975-ben bekövetkezett haláláig a princetoni egyetem professzora volt. Itt közreadott munkájának középpontjában a helyi és az egyéni stílus vizsgálata áll, a trecento egyik legtöbbet vitatott problémájának megoldásához járul hozzá. Stíluskritikai alapon elkülöníti Giotto és az ún. Izsák mester munkáit, rámutat azokra a kérdésekre, amelyek a Giottónak tulajdonított festmények datálása, egymásmellettisége kapcsán felmerülnek, s ezek egy részének a megválaszolására is kísérletet tesz.
A kötetben olvasható tanulmány előadásként hangzott el 1959. február 9-én a New York-i egyetem művészettörténeti tanszékén, a James B. Duke House felavatása alkalmából. Millard Meiss, aki maga is ezen az egyetemen tanult, főként a XIV. századi európai festészettel foglalkozott, e tárgykörben írt Painting in Florence and Siena after the Black Death (Firenzei és sienai festészet a pestisjárvány után) című munkája napjainkig alapvető jelentőségű. Annak a kiváló művészettörténész generációnak a második nemzedékéhez tartozott, amelyet legjobban Erwin Panofsky neve fémjelez. 1975-ben bekövetkezett haláláig a princetoni egyetem professzora volt. Itt közreadott munkájának középpontjában a helyi és az egyéni stílus vizsgálata áll, a trecento egyik legtöbbet vitatott problémájának megoldásához járul hozzá. Stíluskritikai alapon elkülöníti Giotto és az ún. Izsák mester munkáit, rámutat azokra a kérdésekre, amelyek a Giottónak tulajdonított festmények datálása, egymásmellettisége kapcsán felmerülnek, s ezek egy részének a megválaszolására is kísérletet tesz.