Az európai ősköltészet, a nemzeti eposzok, hősköltemények fontosságáról mindannyian tudunk - de vajon tudjuk-e azt is, hogy ezek mellett és előtt, testvérekként és példaképekként, az asszír-babiloni költészet remekművei állnak? Hogy az Íliász-t és Odüsszeiá-t megelőzte a Gilgames, az emberiség minden valószínűség szerint legelső nemzeti eposza? És hogy nemcsak az epika, hanem a líra azóta ezerféle változatban ismétlődő őshelyzeteit, ősbonyodalmait, őséletérzéseit is az ékírásos jelek megőrizte, feledésbe merült akkád műalkotásokban kell keresnünk? Hogy gondolatainkat ennek a régen kihalt népnek a gondolkodói, érzéseinket e nép költői fejezték ki először?
(Rákos Sándor: Gilgames világa)

Világirodalmi örökségünket,a Gilgames című sumér-akkád eposzt és az Agyagtáblák üzenete verseit - többek között Szabó Lőrinc és Weöres Sándor szemelvényei után - teljes egészében először Rákos Sándor ültette át magyar nyelvre, tette irodalmunk és kultúránk közkincsévé. Nem pusztán műfordítás, hanem a magyar költészet egyik csúcsteljesítménye is.