1903-ban, Tusnádfürdőn játszódik Fehér Béla új regénye: ide érkezik meg Skrabek, a rettegett bérgyilkos, szakmájának nagymestere, aki fültől fülig érő vigyort vág áldozatainak arcára. Hogy miért kell megölnie Gulácsy Etyien grófot, azt nem tudja, de szép pénzt kap érte, úgyhogy vállalja a munkát. Ám a véletlen a legnagyobb mesterek számításait is keresztülhúzhatja: Skrabek ezúttal hiába keresi az alkalmas helyet és időt, valami mindig meghiúsítja a tervét. S közben megismerjük a Tusnádfürdőn élő vagy épp csak odavetődött alakok különös galériáját: Katinkát, Gulácsy Etyien bolondos leányát, kinek szíve olthatatlan szerelemre gyúl Skrabek, a rejtélyes idegen iránt, Ugolint, a klozetügynököt, aki amellett amatőr filozófus, és Montaigne hatására írja aforizmáit Filozófiai árnyékszék című naplójába, Trovatorét, a suszterből lett resztoránénekest, aki épp az operáját komponálja, Görbekerti Erazmuszt, aki Katinkát ostromolja szerelmével, Pozsár Janót, a munkásmozgalom ügybuzgó harcosát és még számos színes, felejthetetlen alakot, akik mindannyian szerepet játszanak a történet váratlan végkifejletében. Mert amiképpen "Skrabek nem szerette, ha valaki előre tudja, kit fognak meggyilkolni", úgy a jó könyv is kétségek közt hagyja az olvasót a legutolsó oldalakig. Nem is áruljuk el tehát, hogy lesz-e áldozat, s ha igen, ki lesz az, bár azt azért gyaníthatjuk, hogy Skrabek Tusnádfürdőről sem távozik anélkül, hogy fültől fülig érő vigyort vágjon valakinek az arcára.