Kiss Endre Nietzsche-értelmezése nemzetközi összehasonlításban is eredeti koncepcióba foglalja a filozófus korunkban ismét reneszánszát élő gondolatrendszerét. A múlt század ötvenes-hatvanas éveinek gyökeresen új, a klasszikus idealizmust véglegesen maguk mögött hagyó filozófiai irányzatainak vitáiból kinövő nietzschei filozófiát a szerző olyan új, korszakos gondolkodásnak tekinti, amely egyidejűleg dolgozza ki egy tudománykritikus filozófiai elméletnek a korában elgondolható összes lehetőségét, miközben a kritikai tudományosság világtörténelmi korszakában újjáfogalmazza az erkölcs, művészet és vallás hagyományos és modern értékekre alapozódó problematikáját is. A kritikai tudományosság és az értékek átértékelésének együttes filozófiává emelése teszi Friedrich Nietzschét nemcsak az új filozófiai korszak legnagyobb gondolkodójává de olyan filozófussá is, akinek kérdésfeltevései, válaszai napjaink legkülönfélébb filozófiai kérdéseiben is érvényesek maradnak. E filozófia alapvető törekvése, hogy felszabadítsa a tudatot az egymást váltó tudományos világképek elsajátítására, miközben alkalmassá teszi az embert önazonosságának megőrzésére is; arra, hogy életének evilági értelmet adjon.