Ez a könyv a hetvenes évek Bovarynéjának regénye, aki a válásával maga is folytatta az előző generációk hallgatását a két háború nyomorúságáról.
Egy olyan férfi regénye, akit elhagytak, hát bosszúból élvhajhász lett, egy apa története, aki cinikus lett, mert összetört a szíve.
Ez a regény egy báty története, aki mindent megtett, hogy ne hasonlítson a szüleire, és egy öcs története, aki mindent megtett, hogy ne hasonlítson a bátyjára…
Egy mélabús kisfiú története – egy öngyilkos országban nőtt fel, olyan szülők között, akiket boldogtalanná tett zátonyra futott házasságuk… Egy olyan ország regénye, amely két háborút is elveszített, de sikerült elhitetnie magával, hogy megnyerte őket, majd egész gyarmatbirodalmát elveszítette, úgy téve, mintha ez mit sem változtatna a fontosságán. Ez egy új emberfajta története, avagy regény arról, hogyan lettek a monarchista katolikusokból kapitalista világpolgárok.
Ilyen az élet, ahogy én megéltem: egy francia regény.

Frédéric Beigbeder, a Franciaországban páratlan népszerűségű író, újságíró, könyvkiadó, filmrendező és televíziós személyiség díjnyertes regényének kerettörténete és apropója egy mélypont: a szerzőt kábítószer-fogyasztásért 2008-ban letartóztatták Párizsban, és csak harmadnapon engedték ki, aztán hat szeánszos kényszergyógykezelés következett. Fogságának krónikája a család és az addigi életpálya felidézésével váltakozik. Az eredmény: szellemesen komoly, sziporkázóan önkritikus, mozgalmasan őszinte mű. Igazi francia regény.