”A címlap szövege díszes fametszetű keretben, alsó részén Komárom látképével. 44 egész oldalas, és 12 szövegközti fametszettel illusztrált.
A régi magyar sorsvetőkönyvek eredetije a lengyel Stanislaw Gasiorek Fortuna című munkája, amelyet 1531-től sok-sok évtizeden át nyomtak Krakkóban. Az eredetileg nagyműveltségű urak kedvtelésére írt kis mű népkönyvvé vált, és magyar nyelvre lefordítva hazánkban is széles körben elterjedt.

Fortuna valamennyi XVIII-XIX. századi kiadása ugyanazzal a fametszetes címlapkerettel készült, amelyen felül Komárom város címere, alul a város és erődje távlati képe található. A kép alsó sarkaiban I.S. f[ecit], ill. az 1707. évszám található. Mind a címer, mind a városábrázolás hiteles, így a negyedrét alakú címlapkeretet nyilván komáromi nyomda céljaira készítette az I. S. betűkkel jelölt fametsző 1707-ben. Ez a műhely nem lehetett másé, mint Töltési Istváné, aki már 1707 előtt dolgozott e városban. A kiadások - Bagó Mártoné kivételével - nem közlik a nyomtatás helyét, azonban valamennyit ugyanazokkal a fametszetekkel díszítették. A Bagó-féle műhely pedig nem más, mint a Budán 1724-ben alapított Landerer-féle nyomda utóda. Az egyes kiadásokban használt betűtípusok sorra megtalálhatók az abban az időben impresszummal ellátott Landerer-nyomtatványokban. Tehát a Fortuna valamennyi említett kiadása - jóllehet komáromi címlapkeretet hord - a budai Landerer-nyomdában készült. Joggal feltehető, hogy Landerer Budára költöztekor magával hozta a komáromi nyomda berendezését vagy legalábbis a címlapkeretet, hiszen Töltési műhelye éppen ezekben az években (1722 tájt) szűnt meg. A meglehetősen szabados nyelvezetű népkönyvre nem is kívánta kitenni a Landerer-nyomda mindenkori, gyakran női tulajdonosa nevét. Sőt a komáromi fametszet még bizonyos mértékben el is terelte a budai műhelyről a figyelmet.”

Sokat forgatott, de ép példány, első néhány levelén alul zsírfolt, továbbiak viszonylag tiszták. Korabeli, kopott félvászon kötésben.

további képek