Foki Ibolya - Solymár Imre - Szőts Zoltán : Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához

A címoldalon ajándékozási sorokkal.

„...Hol volt, hol nem volt - kezdi Fábián Ágostonná kakasdi, bukovinai székely mesemondó a véresen igaz történetet, - hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy nagy székely falu. Mádéfalva volt a neve. Egy hideg téli hajnalon ágyúszóra ébredtek az emberek. Mária Terézia leágyúztatta az egész falut. Volt ott sírás, jajgatás. Aki meg nem halt, s el tudott futni, elfutott az erdőbe, onnat' elvándoroltak Bukovinába. Keserves tél volt. Öt magyar falu lett belőlük."
Öt magyar falu. Messze idegenben, hat emberöltőn keresztül, magyarságukban megmaradva!
Isten öt ujjával megérintette Bukovina földjét - mondja a legenda - ezért van az, hogy sorban a négy (Andrásfalva, Hadikfalva, Isten segíts, Fogadjisten), s távolabb az ötödik: Józseffalva. Itt éltek a hazatelepítésig.