Francia kalózok, vadorzók ütnek tanyát az Antillák paradicsomában, s Afrikából odahurcolt rabszolgáikkal a tengerentúli őserdők és szavannák fekete istenei is Amerika földjére lépnek. Bűvös erejük ellen mit sem ér a telepesek rémuralma, Leclerc tábornok erélye, Pauline Bonaparte Canovát megihlető gyönyörű meztelensége, az istenek nemzetet szülnek, Machandal, Bouckman, Toursaint, Dessalines képében megvívják a világtörténelem egyetlen győzedelmes rabszolgalázadását, és ezen a csodálatos színtéren, a XVIII. és XIX. század fordulóján, a vadon afrikai mágiájában és a karibi napfény felhőtlen ragyogásában hiába tündököl egy trópusi Versailles a régi rend felelőtlen pompájával, vérbe borul ez a csodavilág, a forradalom hullámverése felszínre dobja Haitit, felröppen a latin-amerikai szabadság első fecskéje.
De rizsporos parókák alatt, fekete fejekben hiába csírázik a forradalmi gondolat, ha a nemzeti szabadság ügye győz is, Henrik Kristóf és az osztálytársadalom törvényei a diadalmas szolganépet is irgalmatlanul széttagolják, és ennek a szépséges prózai költeménynek, egy világhírű kubai regényíró történelmi fantáziájának egyetlen költött alakja, a mitikus és igazi események egyszerű tanúja, Ti Noel, egy primitív-animális meseországban keres menedéket. Csak átmeneti menedéket talál, és példája azt a történelmi tanulságot sugározza a jövőbe, hogy az emberiség sorsa nem túlvilági hatalmak kezében van, hanem itt kell munkálkodnunk rajta, a Földi Királyságban.