Földi János : Földi János magyar grammatikája

Földi János a nyelvújítás kérdésében azt az elvet hirdeti, amely szükségesnek véli az újítást, de a forrásnak csak az analógiát, a népnyelvet és a régiséget ismeri el, s kárhoztatja a nyelv természetétől idegen szóalkotásokat. Ezt az álláspontot követi, s viszi diadalra költői gyakorlatában Csokonai.
Földi, grammatikája befejező részét alkotó verstanában (A versírásról, 1790) ugyancsak Csokonai előtt jár. A Magyar Muzsában már 1787-ben névtelenül megjelent egy verstani értekezése, amely Péceli Józsefnek és Horváth Ádámnak a leoninusról és a bokorrímes versről folytatott vitájához kapcsolódott, figyelemre méltó verstani gondolatokkal. Elsőnek eredezteti nálunk a költészetet a zenéből. A barbár eredetű rímes verselésnél magasabb rendűnek tartja a metrumosat, mivel ez a természet ritmusainak utánzásából keletkezett. Mindamellett a változatosság érdekében, s mert nyelvünk alkalmas rá, mindkét verselési rendszer használatát javasolja. Észreveszi, hogy az időmértékes vers nagyobb nyelvi tömörséget kíván és tesz lehetővé, s megvan az az előnye a hagyományos magyar verseléssel szemben, hogy a rím nem sejtetheti és kötheti meg előre a következő sorok tartalmát. A tanulmány legérdekesebb része a kétszeres versekről szól. Nyomtatásban ez a legkorábbi elméleti fejtegetése a költészetünket megújító rímes-időmértékes verselésnek.Közzéteszi Gulyás Károly
Sorozat: Régi magyar könyvtár 28.

Modern egészvászon kötésben az eredeti boríték a kötéstáblára vonva.