Ignotus Pál Fogságban 1949–1956 című könyvének címlapján egy középkorú férfi portréját látjuk; tekintete melankolikusan önmagába fordul, mint aki tudja: micsoda nehézségekkel kell szembenéznie annak, aki a dolgok nevükön nevezésére adja a fejét. Az 1958–59 folyamán angolul írott mű 1962-es utószavában ezt olvashatjuk: „A forradalomnak azonban éppen az volt a vonzereje és egyszersmind gyengesége is, hogy olyan sokféle ember számára, annyi különböző dolgot testesített meg. Számomra azt jelentette, hogy a küzdelem célja: a dolgokat a nevükön nevezhessük. Erre való jogunkat nemcsak megsértették, hanem az feledésbe is merült gyakorlatilag mindenütt, ahol emlékezni lehetett volna rá. A feledésre való hajlam azonban még mindig jobb, mint a bosszúvágy. Ezért ne ébresszük fel az alvó oroszlánt. Hadd higgyenek az alvó lelkek a hazugságokban.”

A kádárizmus – az alvó lelkek hazugságai. A feledésre való kóros hajlandóság. Az elhallgatás, a „nem reflektálás” művészete. Ignotus Pál megpróbált néhány alapvető dolgot nevén nevezni, megpróbálta kimondani a kommunizmus „titkát”. Mélyen jellemző a magyarországi közállapotokra, hogy könyvét 1993-ig még csak le sem fordították magyarra. A kádárizmus alatt annyira keveseket érdekelt a dolgok valóságos neve. És oly sokan voltak elfoglalva a dolgok átnevezésének, meghamisításának pártszerű gyakorlatával.