Ball, Hugo : Flametti - avagy a szegények dandyzmusa

Sorozat: JAK-Jelenkor Műfordító Füzetek, 14. --- Hugo Ball mint a dadaizmus egyik megalapítója és atyamestere vált a világirodalom egyik leghíresebb (ám produkcióit tekintve korántsem legrangosabb) figurájává. Az általa alapított Cabaret Voltaire (Zürichben, Lenin lakása közelében) afféle kirepítő fészke és mindvégig hatékony modellje volt a dadaista mozgalomnak. A most megjelent Flametti avagy a szegények dandyzmusa című munka azonban nem dadaista alkotás, bár kétségkívül roppant különös prózai munka. Szerkezetét, felépítését tekintve hagyományos regény - némi bukfencekkel. Tartalmát illetően tulajdonképpen többszörösen megcsavart önéletrajzi mű, a főhős és együttese tulajdonképpen Hugo Ball és társai sztoriját képezik le, lényegében a dadaizmus születését beszélik el, nem dadaista módon, ám annál inkább érthetővé téve mindazt, ami a dadaizmus keletkezéséhez, kibontakozásához, sajátos lét- és életformájához vezetett. Ez az ábrázolás természetesen többszörösen áttételes: Hugo Ball nem arról számol be, kikkel és miért fogott a Voltaire kabaré megalapításához, hanem azt az életérzést, azt az egyszerre lebegő és szinte testtelen "világállapotot" érzékíti meg, amely nemcsak lehetővé, de szükségessé is tette a bohóckodás világnézetté öblösítését. A főhős, Flametti "minden ízében rögtönző" alkat. Csak semmi kötött program! - vallja, és a kis elbeszélés ezt a programtalanságot, ezt a rögtönzéssorozatot mutatja be igen sok - nagyobbrészt - abszurd humorral, de időnként lírai elmélyüléssel, sziporkázó szellemességgel és bohóctréfák, polgárbosszantó sztorik sokaságával. Érdekes emberek tucatjai vonulnak fel a kis kötet lapjain, mindegyikük hasonlíthatatlanul eredeti "pofa", és az író nagy bravúrral tudja mindegyikük sajátos egyéniségét érzékeltetni. Történni persze alig történik valami, a lényeg az együttes fölállása, Flametti társainak összeverődése.