Fordította, bevezetővel és jegyzettel ellátta: Bíró Endre.

A joyce-i életmű 1939-ben megjelent záró alkotása a 20. századi irodalom egyik legrejtélyesebb, legendák övezte regényszövege. A mű címe (Finnegans Wake) lefordíthatatlan, műfaját a hagyományos kategóriákkal nem lehet meghatározni. Leginkább még az álommítosz megjelölés illik rá. Joyce harmadik korszakának e főműve a kaotikus anarchia és a legapróbb részletekig elhatoló konstrukció Ulysses-beli szembenállását a végletekig fokozza. A sokértelműség bizonytalansága már a lefordíthatatlan címben is jelentkezik. Finnegan, a mű férfi főszereplője, kőműves, de ezen kívül misztikus módon H. C. Earwicker, norvég származású kocsmáros is, továbbá H. C. E. (Here Comes Everwicker = Itt Jön Fülcsiklandó; Here Comes Everyman = Itt Jön Mindenki; He'll Cheat Everyone = Mindenkit Be fog Csapni; Howth Castle and Environs = Howth Vára és Környéke; H2CE2), nemkülönben Persse O'Rezlley (perce-oreille = fülbemászó, Joyce egyik kritikusának kissé elváltoztatott neve), valamint Ádám, Ábrahám, Izsák, Noé, Buddha, Mohamed, Mihály arkangyal, Finn MacCool, Lear király, Caesar, Falstaff, Hamlet, Solness, Cromwell, Napóleon, Trisztán, Swift és Wilde stb. A cím másik szava, a Wake ébredést, halottsiratást és nyomdokot egyaránt jelent, s ébreszteni, illetve ébredni értelemben ige is lehet. A Finnegan utáni s jelentheti a többes alanyesetet, van olyan kritikus is, aki a címből 'A Finneganek felébrednek' jelentést olvassa ki, de olyan is, aki a címet 'Finnegan ébredése', illetve 'Finnegan nyoma'-ként értelmezi. Az igazság valószínűleg az, hogy a cím valamennyi lehetőséget egyszerre képviseli, hiszen az egész mű voltaképpen Finnegan álma, s bár a különböző kritikusok más-más módon mondják el tartalmát, abban valamennyien megegyeznek, hogy összeolvadó alakjai, képtelen képei, pillanatonként változó színterei, a világtörténelemben szabadon kóborló időmegoldása, a nyelvet elemeire bontó, az elemeket összekeverő, majd bizonytalanul sokértelmű módon összerakó stílusa az álom tudatállapotát igyekszik rögzíteni. Az álmok és látomások iránti fogékonyság már Joyce első korszakában is feltűnik, az Ulyssesben a mű túlnyomó része álom- és látomásszerűvé, a Finneganben pedig teljesen álombelivé válik, s Freud és Jung álomelméletét követi. A megnövekedett káoszt még az Ulyssesénél is rigorózusabb konstrukciók ellensúlyozzák. Közülük Vico La Scienza Nuovája (Új tudomány) történetfilozófiájának alkalmazása a legfontosabb. Eszerint a történelem örök körforgás, ismétlődő fázisokkal. A kocsmáros Earwickerré lett, kőműves Finnegan álma az egész világtörténelmet felöleli, s fantasztikus asszociációinak szálait A Paradicsom elvesztése és visszanyerése keresztény történetének, Finn MacCool, Diarmud és Grania ír mítoszának, Trisztán és Izolda francia történetének, A tücsök és a hangya La Fontaine-i meséjének vázára is rászövi. Ám a megtervezett anarchia nem szűnik meg anarchia lenni. Joyce műve azért idomul oly hűségesen az álom kifejezésmódjához, hogy a legnagyobb, sokszor már művészietlenül tudományos pontossággal érzékeltesse a valóság ellentmondásaiban eltévedt és magára maradt művész dekadenssé bomlott világképének álombeli pontatlanságát, határozatlanságát, irracionalitását és szubjektivizmusát.

Az író e művével a prózaírás lehetőségeinek legvégső határáig érkezett el. A különös szerkezetű, nyelvi lelemények sokaságát felsorakoztató regény az ember bukásának és felemelkedésének örök körforgását szimbolizálja. A sajátos szóképzésekben bővelkedő, tucatnyi nyelv elemeinek textuális kontaminációjából szerkesztett, meglehetősen nehéz olvasmány értelmezését terjedelmes bevezető szöveg könnyíti meg.

A modern irodalmi kísérletek iránt érdeklődő olvasóknak ajánlható.