Sorozatcím: A teológia segédtudományai.

A filozófia kifejezés puszta hallása a lehető legkülönfélébb érzelmeket képes kiváltani az emberekből. Vannak, akik őszintén lelkesednek, ha lehetőségük nyílik az emberiség eszmetörténetének áttekintésére - autodidakta módon, vagy akár egy ilyen jellegű főiskolai kurzus keretében -, de a többség valószínűleg nem így van ezzel. Sokan úgy látják, hogy a filozófia történetének megértése - bonyolult fogalomrendszere, valamint a filozófusok nemegyszer zavarosnak és áttekinthetetlennek tűnő magyarázatai miatt - jóformán lehetetlen feladat az átlagember számára. Mások azt mondják, hogy korunk emberének a modern tudomány és technika világában nem a régi korok látszólag idejétmúlt eszmeiségének igen kevés haszonnal kecsegtető feltárásával kellene foglalkoznia, hanem valami evilági dologgal. Ez utóbbi elképzelésnek egyre szélesebb tábora van. Felgyorsult, az anyagi javak megszerzését egyre inkább életcélként maga elé tűző világunkban valóban nem divatos foglalatosság az emberiség eszmetörténetének kutatása, vagy egyszerűen csak annak áttekintő vizsgálata. A letűnt korok társadalmai azonban még nem így voltak ezzel. Sőt, a természet, a társadalom, s ezeken belül is például az etika, a metafizika, az ismeretelmélet stb. nagy kérdéseivel „hivatásszerűen" foglalkozó embereket általában bölcseknek tekintették, és tőlük várták az emberiség, vagy egyszerűen az individuum különféle problémáinak megoldását. Az egyébként görög eredetre visszatekintő filozófia kifejezés egy szóösszetételből származik: philosz = szeretni, szophia = bölcsesség. Vagyis a filozófia nem más, mint a bölcsesség szeretete, a filozófusok pedig - legalábbis elvileg - a bölcsességet szerető, illetve annak forrását kutató személyek. A filozófia oktatásának célja, hogy e rövid jegyzet segítségével komplexen magunk előtt lássuk, miként próbált az emberiség az adott kor elméleti kérdéseire válaszokat keresni, illetve milyenek voltak ezek a válaszok.