Ábécérendben ​leírom magamnak mindazt, amit erről a világról meg a másvilágról gondolni vagyok kénytelen, a magam hasznára csupán, de halálom után talán a becsületes emberek hasznára is” – írja Voltaire egyik levelében. A mondat második felét nem kell komolyan vennünk, Voltaire nem az íróasztalnak dolgozott. A FILOZÓFIAI ÁBÉCÉ 1764 nyarától számtalan kiadásban jelent meg, és bár üldözték, villámgyorsan terjedt szerte Európában. Páratlan népszerűségének sok egyéb mellett az is oka, hogy a filozófiát nem elvont, csak a beavatottak számára érthető szaktudománynak tekinti, hanem a világról, az emberről való gondolkodásnak, és ezért a fogalmaknak, jelenségeknek, eseményeknek nemcsak leírását, hanem történetüket és kritikai elemzésüket is adja, nemegyszer más értelmezésekkel vitatkozva, jóformán pamfletté kerekedve. Noha nem mond le a kor szintjén álló, sőt azt olykor meghaladó tudományosságról, az elvont gondolatokat, nehéz kérdéseket elevenen adja elő, olyan okfejtéssel, olyan stílusban, amelyek minden olvasót segítenek a megértésben.