[kiállítás ... Collegium Hungaricum, Berlin, 2004. II. 5 - III. 17., Ernst Múzeum, Budapest, 2004. IV. 30 - V. 30.]
Szilágyi Lenke fotóalbuma a művész Ernst Múzeum-beli retrospektív kiállítása alkalmából jelent meg.

"Szilágyi Lenke képein mindig van valami különös, oda nem illő részlet, ami megragadja a tekintetünket. Mintha csak Roland Barthes tételét akarná igazolni: minden érdekesebb fényképnek kell legyen egy punktuma, egy olyan pontja, ami „megsebzi” a néző tekintetét s lelkét.
Mielőtt azonban továbbmennék ezen a nyomon, szeretném leszögezni: a Fényképmoly képei nagyon mások, mint amit eddig Szilágyi Lenkétől megszoktunk.
Más rugóra járnak, más fotótörténeti hagyományra támaszkodnak, egyszóval más a stílusuk – bár félreismerhetetlenül Lenke-képek ezek is."

"Szilágyi Lenke háromfajta „punktumot”, figyelemfelkeltő retorikai eszközt alkalmaz a képein – bár mondhatjuk úgy is: az efféle furcsaságokra van szeme. Az egyik a figurák és a környezet ordító ellentéte, amiről viszont az érintettek tudomást sem vesznek, mi több, gyakran még rá is játszanak. A másik: egy apró, első ránézésre nem is észrevehető részlet, ami valahogy mégsem illik a képbe – de hát ott van, s épp ettől lesz az egésznek valami furcsa vibrálása. A harmadik – s egyben legrafináltabb – eszköze a hiányfogás, a nulla morféma: van valami, amit a felvételen nem látunk ugyan, mégis a kép része. " - Szilágyi Sándor.