„Gyakran tapasztaltam: valamirevaló fiatalemberek közt szokássá vált, hogy útra magukkal viszik a Faust-ot. Foglalkoztatja őket ez a könyv, mert nem értik egészében, de részleteiből mégis oly határozott világosság árad feléjük, hogy úgy tetszik nekik, mintha értenék. Arra a gondolatra juttottam: nem kell mindent kimondani, meg kell hagyni egyet-mást problematikusnak, ha hosszú időre le akarjuk bilincselni az embereket.” Goethe beszélgetőtársa, Eckermann írta le ezeket a sorokat, s ami a Faust-ot olvasók tanácstalanságát illeti, a gondolat ma is igaz. Walkó György, a neves germanista ebben a könyvében olyasmire vállalkozott, amire manapság – hogy stilszerűek maradjunk – már-már istenkísértésnek számít. Lendületes, mégis biztos filológiai alapokon nyugvó esszében fogja össze a Faust-téma szinte teljes kultúrtörténetét, az ördöggel cimboráló tudós legendájának kialakulásától Goethe világdrámájáig. A szerző egyik legfőbb törekvése: közelebb hozni a mai olvasóhoz Goethe művét, mindenekelőtt annak rejtélyes második részét.