Würtz Ádám illusztrációival.

"Egy kisfiúról kell beszélnem, aki máról holnapra királyfi lett. Vagy talán... Lehet, hogy nem is annyira máról holnapra, hanem éppen tegnapról mára, tudjátok, milyen nehéz az ilyesmiről beszélni: mindenesetre egy szép reggelen erre ébredt. A dolog úgy történt, hogy amint az álmodozásból előringatózott - vagyis fölébredt-, azt mondta magának: én királyfi vagyok. És az volt." Hát lehet, hogy egy rendes, mindennnapi kisfiú máról holnapra királyfi lesz?! Méghozzá úgy, hogy tulajdonképpen senki sem veszi észre?! Még a mamája sem?! Pedig már régen gyémántos ragyogású aranykorona volt Falatka fején, még olyankor is, amikor fogat mosott, reggelizett és tett-vett... Szólni persze senkinek sem szólt, ilyesmiről nem beszél az ember... legfeljebb később, amikor már kicsit nagyobb, és jön egy kislány, akivel megoszthatja királyságának minden gondját-baját és örömét is. Aki elovassa ezt a könyvet, talán ráismer más királyfiakra is, más Falatkákra, más Évikre, más "bolgár levegőfiúkra".