Egyetlen kiadás.

Kassa város első, példányból is ismert krónikája. A névtelenül kiadott (Rhetorica Cassoviensis) munkát a szakirodalom Tersztyánszky János (1706–1781) jezsuita szerzetesnek tulajdonítja. A kötet (26. oldalig tartó) régi Kassáról szóló első része a város őstörténetét dolgozza fel, megemlítve, hogy írásos források alapján létezik egy 1631-ben megjelent kassai krónika is, melyet azonban senki sem látott. Szó szerint idézi V. István királyi oklevelét, melyet, még, mint trónörökös adott ki 1261-ben, és amelyben Fel-Kassát Samphleben és Obl kassai lakosok adományul kapták. A hét fejezetből álló második rész az újkori Kassa történelméről szól: leírja a város legrégebbi épületeit (köztük a régi kórházat), Bethlen Gábor esküvőjét, legbővebben azonban Rákóczi koráról ír. Kitér a szécsényi gyűlésre, ahol a jezsuiták számára ultimátumot adó hatodik artikulus kapcsán megjegyzi, hogy eme „villámcsapás” kovácsai Kálvin és Luther dühös patvarkodói voltak; Rákóczi személyét nem is említi ennek kapcsán. Hőse a katolikus Szentiványi László, korábban Caraffa eperjesi vérbíróságának tagja, Rákóczi alatt a jezsuiták kitelepítését felügyelő – valójában halogató – biztos, akit a protestánsok szerinte Szécsényben el akartak tenni láb alól hitéért; de igazi nagy érdeme az, hogy Kassán igyekezett hátráltatni az atyák elűzését. Az utolsó fejezet a város történelmi kiváltságaival, közigazgatási és jogi történetével foglalkozik. A könyvnek két kiadásváltozata ismert, az egyik (példányunk) címlapja szövegében is tartalmazza a doktori értekezés téziseit, valamint a címlapot követő két levélen az ajánlást, és a szöveg után kötött utolsó levélen a támogatók névsorát. A másik változat címlapjának szövegében a doktori értekezés rész hiányzik, és azok a példányok az említett leveleket sem tartalmazzák./Studió
Példányunk a támogatók névsorát nem tartalmazza. Havass (Magyar földrajzi könyvtár) 200. old.

Korabeli, fatáblára vont papírkötésben.

more images