E könyvet itt – mely szépségben s humorban fürdetett példázatfüzérével az Ezeregyéjszaka fűszeres meséit idézi – Hábi Szádi, a bölcs, öreg mágus mondja el fiának, Tahtúrnak, hogy annak lelke és szelleme kinyíljék a világ rejtelmes, felmérhetetlen gazdagságára; s hogy gondolatainak kegyetlen igazságával és szívének gyöngéd jóságával figyelmeztesse ama tudnivalókra, melyek szükségesek azok számára, akik élni és gondolkozni akarnak a világban, ahol „szebbnek ítéltetett a tört szem, mint a ragyogó”. Vagyis hogy Füst Milán filozófiai naplója ez a két összefüggő, ebben a könyvben egyszerre megjelenő mű. A Hábi Szádi küzdelmeinek könyve Füst Milán sokszor terhes, sokszor gyötrelmes életének „gondolati eredménye”. S hogy nem csupán a gondolkozás kényszerére és örökös újrakezdésére nevel, de meg is örvendezteti az olvasót, az bizonyos, mert filozófiáját, komoly etikáját csodás-kedvességű „ezer és egy” meséjébe, történetébe rejtette. S mégis, hogy talán megrendülés fog el mindenekfelett – mert megrendítő az írás páratlan szépsége, és megrendítő mély gondolatainak önkínzó, önpuszító őszintesége.