1999 januárjában Geert Mak, holland történész és esszéíró elindult, hogy felkeresse a "rövid huszadik század" legfontosabb európai helyszíneit és bemutassa a Szarajevótól Szarajevóig vezető utat. Ahogy ide-oda vándorolt térben és időben, azt tapasztalta, hogy a huszadik század minden egyes korszaka át-, illetve újraélhető valahol: "Az isztambuli átkelőhajókon mindig 1948 van. Lisszabonban 1956. A párizsi Garde de Lyon pályaudvaron 2020. Budapesten a fiatalemberek arcán apáinkat látjuk viszont." Mak, aki minden művében igyekszik jelen idejűvé tenni a múltat, ki is használja az ebből adódó lehetőségeket, az egykori eseményeket nemcsak leírja és elemzi, de egyúttal átélhetővé is teszi. Művében történetekből áll össze a történelem, a távoli eseményeknek - nem mindig vonzó - emberi arcuk lesz.

E történelmi útikönyv mesélőit világok választják el egymástól. Nem ugyanabban a világban él a magyar Vásárosbéc lakója és az utolsó német császár unokája, az angol lord és a szentpétervári történelemtanár, de összeköti őket, hogy "magukkal cipelik a zűrzavaros huszadik századot."
Mak megközelítésében Európa a nemzedékről nemzedékre öröklődő történetek összessége.
Amikor a magyar olvasó kezébe veszi Mak történeteit, már tett is egy lépést az elképzelt Európa felé.