"...Engem hidegen hagy, teszem vagy nem a dolgokat, miket mások kiválónak tartanak. Nem adtam hozzájárulásom, hogy fizessek azért a kiváltságért, amire természetes jogosultságom van. Képességeimnek száma lehet bármily csekély, lehetnek bármily jelentéktelenek, az vagyok, aki vagyok, és sem a magam, sem pedig embertársaim bizonyosságához nincs szükségem másodkézből való tanúsítványokra. Csak az tartozik rám, amit csinálnom kell, nem pedig az, mit gondolnak erről az emberek. Ez a szabály - melyet követni egyformán nehéz mind a valós, mind a szellemi életben - elégséges a nagyság és a középszerűség megkülönböztetéséhez. Már csak azért is nehéz követni e szabályt, mert mindig ott vannak azok, akik úgy hiszik, náladnál jobban tudják, mi a kötelességed. Könnyű a világban a világ véleménye szerint élnünk, könnyű a magányban a magunk véleménye szerint, de nagy embernek csak az nevezhető, aki a tömegtől körülvéve is képes tökéletes nyugalommal megőrizni a magányos ember függetlenségét. A számodra halottá vált szokásokkal szembeni ellenállás szétforgácsolja erőidet, rabolja idődet, elmossa jellemed kontúrjait. Ha ragaszkodsz egy halott egyházhoz, hozzájárulsz egy halott bibliatársaság működéséhez, egy nagy pártra szavazol - a kormány mellett vagy éppen a kormány ellen - dínomdánomokat csapsz, mint egy közönséges gazda, e leplek takarásában nehéz felfedeznem az embert, aki valóban nagy. No és persze megannyi energiád vész el valódi életed számára. Ám tedd a dolgod, és ismerni foglak! Tedd a munkád, és erősíteni fogod magad!..."