Ki gondolná, hogy ez a nagyon eleven könyv, ez az érzelmességében is vidám, szeszélyességében is fegyelmezett, komolyat s játékosat elegáns könnyedséggel vegyítő különleges útirajz egy haldokló ember munkája? Laurence Sterne egy hónappal élte túl az Érzelmes utazás megjelenését, s akár sejtette, akár nem, hogy az utazás második részét sosem fogja megírni, ebből a sejtelemből semmi sem ivódott át az első részbe. 1765-66-ban Itáliába is ellátogatott. Ez az utazás, és egy nagy szerelem édesbús emléke ihlette Sterne-t az Érzelmes utazás megírására. A betegség időnként ágyba kényszeríti, majd újabb munkaroham következik, aztán a láz és a tüdővérzések rohamai. Teljesen legyengülve, kísérteties árnyként jelenik meg londoni barátai közt, de hozza magával az Érzelmes utazást. Még egyszer feltűnik a társasági termekben, új könyvének diadalát azonban már nem arathatja le.