Jane Austen még húszéves sem volt, amikor első formájában papírra vetette máig legsikeresebb művét, mely az idők során az egyik legjelentősebb angol klasszikus regénynek ítéltetett. Írásának főhőse a két Dashwood nővér - a józan gondolkodású, higgadt Elinor és szenvedélyesen romantikus, impulzív húga, Marianne. A két lány legfőbb foglalatossága a társasági életnek álcázott férjszerzés. Udvarlóban nincs is hiány: Elinorban a szerény és kedves Edward Ferrars iránt bontakozik ki vonzalom, míg húgának az elragadóan életteli Willoughby csapja a szelet. Az események szövetét öröm és bánat, remény és csalódás, félreértés és meglepetés színezi. Az egyik lovag csélcsap hazugnak, a másik hűséges szívűnek bizonyul, de a végkifejletig még számos váratlan epizód - költözés, vagyonvesztés, kis híján végzetes betegség - csigázza az olvasó izgalmát. Végül persze mindkét lány boldog révbe ér, ám hogy miként és kivel, az csupán az utolsó fordulatok során derül ki. Austen a rá jellemző rendkívül finom iróniával tárja az olvasó elé a látszólag jelentéktelen, ám a szereplők számára mégis monumentális jelentőségű események sorát. A regény egyszerre hű tükre és kaján paródiája a kornak és a megjelenített társadalmi osztálynak.