Condillac, Étienne Bonnot de : Értekezés az érzetekről

Ford.: Erdélyi Ágnes.

Étienne Bonnot de Condillac (1715-1780) Rousseau és Diderot barátja, legismertebb munkájában az Értekezés az érzékekről című műben kilép Locke árnyékából és saját jellegzetes módján közelíti meg a pszichológiát. Állítása szerint a tehetséges Mademoiselle Ferrand kritikája vezette el Locke tanításáig, hogy az érzékek ösztönös tudást adnak a tárgyakról, például a szem természetes módon határozza meg a formákat, méreteket, helyzeteket és távolságokat. A hölggyel folytatott vitái győzték meg arról, hogy tisztázzon néhány fontos kérdést, ami a különböző érzékek tanulmányozásához kellett, annak pontos megkülönböztetéséhez, melyik érzékhez milyen gondolatok tartoznak és annak megfigyeléséhez, hogyan fejlődnek az érzékek és hogyan támogatják egymást.

A könyv módszere, hogy a szerző egy szobrot belülről képzel el, mint egy embert, amit lélek mozgat, amiben sosem támad gondolat, amit sosem ér érzéki benyomás. Ezután egyesével bekapcsolja az érzékeit, kezdve a szaglással, az érzékkel, ami az emberi tudáshoz a legkevesebbet adja hozzá. A szaglás első tapasztalatai a szobrot öntudatra ébresztik, figyelmet keltenek benne. A szobor szaglás-tapasztalatai örömöt vagy fájdalmat hoznak létre, ettől fogva ezek válnak a fő vezérlő elvvé, amik meghatározzák az agy működését és amennyire csak lehetséges, fokozatosan növelik annak ismereteit. A következő lépés az emlékezet kialakulása, ami a neki szentelt figyelemtől függően a szaglás útján szerzett benyomások időbeli lefolyásából jön létre: az emlékezet az érzés egy lehetséges módja. Az emlékezet megteremti az összehasonlítás képességét, a szobor megérzi egy virág illatát és azonosítja emlékeivel: az összehasonlítás két dologra irányuló egyidejű figyelem. És amint a szobor összehasonlít, onnantól ítélőképességgel is rendelkezik.