Oborni Teréz hiánypótló munkájából képet nyerhetünk Erdély 16. századi pénzügyi helyzete és bevételi forrásai felől csak úgy, mint az erdélyi sóigazgatás, illetve arany-, ezüst- és vasbányászat adott helyzetéről. A szerző bevallott célja volt ugyanakkor az is, hogy a magyar kormányzati átalakulás folyamatába illesztve mutassa be I. Ferdinánd törekvéseit az újonnan birtokba vett tartomány pénzügyi helyzetének megreformálására, más országaiban már működő kamarai igazgatás bevezetésére.

A forrásokból az erdélyi pénzügyi igazgatás szervezetére is következtethetünk. I. Ferdinánd célja Erdélyben sem lehetett más, mint a már más országaiban bevált kamarai igazgatás meghonosítása, vagyis a pénzügyigazgatás különválasztása a közigazgatás egyéb ágazataitól, szervezetének új, középkori illetve rendi előzményektől mentes, testületi formában megvalósuló átszervezése. Azonban tanácsosai — köztük a felső-magyarországi pénzügyek irányítójának számító Werner György, sárosi prefektus, királyi biztos — javaslatára, a király átmeneti megoldás mellett döntött. A pénzügyeket továbbra is egyszemélyi vezetőre, a királyi jövedelmek igazgatójára és kincstartóra bízta, mely tisztséget Haller Péter szász nagykereskedő és szebeni főpolgármester kapta meg.