kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Bouyer, Louis : Építészet és liturgia
- leírás
- további adatok
„Vajon hol mutatkozik meg jobban az ember lelkülete, ha nem a számára oltalmat nyújtó háza megépítésében? Ugyanígy, az a mód, ahogyan templomainkat megépítjük, egyúttal megjeleníti az Egyház - azaz a Krisztus testében való közösség - életének minőségét."
A II. Vatikáni Zsinat nagy konvertita teológusa, Louis Bouyer fogalmaz így őszinte aggodalommal első magyarul megjelenő könyvének előszavában.
Jelen kötetében a liturgikus tér történetét követi nyomon a századok során az ókori zsinagógától egészen az újkor nyugati templomig, hogy azután két lábbal a hagyomány alapjain állva, mutasson utat a zsinat utáni liturgikus reform új térelrendezéséhez, a nép tevékeny és hiteles részvétele érdekében.
Az utolsó fejezetben reményének ad hangot:
„Egyszerű, de mindig tökéletesen rendezett szertartás, az énekek bősége és változatossága, a tömjén és a fények egy szép és céljához jól alkalmazott templomban: íme mindez hathatósan a segítségünkre lehet annak a lelki örömnek a megvalósításában, amely nélkül elképzelhetetlen hiteles eucharisztikus kultusz. Ennek ellentéteként áll modern, tisztán rubricista elképzelésünk a liturgiáról, ihletettség nélküli didaktikusságunk, elvont lelkiségünk, amely túl könnyen alkalmazkodik azon épületek kietlenségéhez, amelyekben sietve intézzük el komor vasárnapi kötelességünket. Mindennek el kell tűnnie, ha valóban elővételezni akarjuk itt a földön az 'égben számon tartott elsőszülöttek Egyházát' (Zsid 12,23)."
A II. Vatikáni Zsinat nagy konvertita teológusa, Louis Bouyer fogalmaz így őszinte aggodalommal első magyarul megjelenő könyvének előszavában.
Jelen kötetében a liturgikus tér történetét követi nyomon a századok során az ókori zsinagógától egészen az újkor nyugati templomig, hogy azután két lábbal a hagyomány alapjain állva, mutasson utat a zsinat utáni liturgikus reform új térelrendezéséhez, a nép tevékeny és hiteles részvétele érdekében.
Az utolsó fejezetben reményének ad hangot:
„Egyszerű, de mindig tökéletesen rendezett szertartás, az énekek bősége és változatossága, a tömjén és a fények egy szép és céljához jól alkalmazott templomban: íme mindez hathatósan a segítségünkre lehet annak a lelki örömnek a megvalósításában, amely nélkül elképzelhetetlen hiteles eucharisztikus kultusz. Ennek ellentéteként áll modern, tisztán rubricista elképzelésünk a liturgiáról, ihletettség nélküli didaktikusságunk, elvont lelkiségünk, amely túl könnyen alkalmazkodik azon épületek kietlenségéhez, amelyekben sietve intézzük el komor vasárnapi kötelességünket. Mindennek el kell tűnnie, ha valóban elővételezni akarjuk itt a földön az 'égben számon tartott elsőszülöttek Egyházát' (Zsid 12,23)."