Šalgo, Judita : Ének Birobidzsánról

Salgó Judit zsidó származású vajdasági írónő 1996-ban bekövetkezett haláláig Judita Salgo néven és szerb nyelven írt, de sokat fordított a kortárs magyar irodalomból is. Birobidzsani ének című regényével már halála után nyert irodalmi díjakat. Hogyan kerül az újvidéki Roth család kapcsolatba a zsidók letelepedési területének kiszemelt mocsaras határvidékkel, a Biro és Bidzsan folyók mocsaras partjaival? Könyve elején az írónő ívet von Rothschild bárótól a második világháború előtti Jugoszláviáig, bepillantást engedve a zsidó hazakeresések kudarcokkal teljes történetébe. Argentína, Ausztrália, Madagaszkár, Uganda és még annyi helye a nagyvilágnak, ahol megpróbálták letelepíteni a száműzött zsidóságot, mind csalódásnak bizonyult. Ekkor feltűnik - legalábbis a könyv lapjain - a báró ötleteként a távolkeleti orosz birodalom kevesek által ismert csücske. Az igazat megvallva, a történészek nem tudnak arról, hogy már Rothschild foglalkozott volna e tartomány zsidó állammá alakításával, amelynek egyetlen bizonyítéka egy kétes eredetű tintafolt Szibéria térképén, de Salgó Judit tolla logikus okfejtést vázol az olvasó elé, megengedve a szépen induló palesztinai országépítés elsődleges voltát is: " Az egyik haza közel, a másik távol-keleti lesz: az egyik történelmi, a másik úttörő, még ha belakhatatlannak bizonyul, valamire csak jó lesz: bérbe lehet adni, el lehet cserélni, túl lehet adni rajta, vagy szükség esetén meg lehet tartani véglegesen ideiglenes szálláshelyül." Akárki volt is a terv apja, csak az 1920-as évek szovjethatalma INDITOTTA AZ ELSŐ ZSIDÓ CSOPORTOKAT AZ AMUR MELLÉ...Pénzt gyűjtöttek világszerte, szokás szerint kapitalistáktól is, csak a telepesek nem akartak ODAMENNI, VAGY HA MÉGIS, AKKOR HAMAR HAZASZÖKTEK. Ennek ellenére 1934-ben megalakult a Zsidó Autonóm Terület, propagandafilmek mutatták be az ottani boldog életet és a második világháború zsidó menekültjeinek egy részét is megpróbálták ide evakuálni. Nem sok sikerrel, a zsidók, egyes számítások szerint, nem érték el a lakosság felét sem. Az 1953-as orvosper előkészületei kapcsán felmerült a szovjet zsidók erőszakos odatelepítése is, de ezt Sztálin még időben bekövetkezett halála meggátolta. Később Hruscsov Birobidzsán kudarcáért "a zsidók individualizmusát" okolta. A meglehetősen szerény eredmények ellenére a terv mitizálódott, sok zsidó, így az újvidéki Roth família számára a remény szinonimájává vált. Azzá lesz a regény lapjain is, keveredik a bemutatott és élethűen ábrázolt zsidó figurák sorsával, az elveszett 10 törzs legendájával, egyre újabb meghatározásokat kapva: "Ideális város, tartalék haza, a zsidó mag mocsári ültetvénye" és még néhány, köztük egy új, meglepő, amelyre a könyv többi fejezetei alapulnak: " Női földrész vagy sziget?" Itt a meseszővés új színt kap, megjelenik a női vonal, illetve Pappenheim kisasszony, aki a századeleji leánykereskedelem és prostitúció ellen küzdve bejárja Magyarországot - ahol nagy figyelmet szentel a Rókus kórháznak, nem tudva, hogy Ferenczi itt elkezdett pszichiátriai működéséről - és a Balkánt, ezt az ellenszenvesen férfias vidéket. "Minden utazás hisztérikus roham", állapítja meg a szerző és az olvasó igazat ad neki. Egyre fantasztikusabb, színesebb lesz a könyv, az arcélek kirajzolódnak, a megoldást egy izraeli epilógus jelzi, egy faültetés állit emléket hazája kipusztított zsidóságának, a mellékletben 250 frissen alijázott birobidzsáni zsidó értékeli a nagy kísérletet az izraeli repülőtéren: "Végre hazatértünk!" Érdekes, jó munkát jelentetett meg a Kijárat Kiadó Soros támogatással, értékét a nyomtatási hibák sem csökkentik jelentősen. Különösen a női problémák és a XX. század zsidó történelme iránt érdeklődők, de szélesebb rétegek is örömmel forgathatják a jó stílusban megírt könyvet!