Szerk. és előszó: Valkay Sarolta.

Szinte napokon belül lett ünnepelt író századunk húszas éveinek elején F. S. Fitzgerald, a névtelen New York-i hivatalnok. Regényei hatalmas példányszámban keltek el, s tízezreket fizetett a filmipar egy-egy műve megfilmesítéséért. S aztán fokozatosan következett be a művészi, anyagi és erkölcsi összeomlás, súlyos családi tragédiákkal nehezítve, míg a halál pontot nem tett Fitzgerald életére. A 44 éves korában elhunyt írót a hazai olvasó is megismerhette, minthogy a Nagy Gatsby c.regényét és novelláit Az ólomkristály címen magyarra is lefordították. Fitzgerald élete tükröződik a könyvben található dokumentumokban. Levelek, feljegyzések, önéletrajzi fogantatású elbeszélések, önéletrajzi fogantatású elbeszélések követik egymást, s az olvasó végül levonhatja a következtetést: Fitzgerald valóban egy viharos életű nemzedék tagjaként testesítette meg annak erényeit és hibáit.