Mészáros Vilmos : Emlékeim az I. világháborúból

Moziba hívlak, kedves olvasóm! Húsz év távlatából lepergetem előtted a világháborúban készült pillanatfelvételeket. Húsz év az ember életében nagy idő. A képek rikoltó színei eltompultak, testi és lelki sebek begyógyultak azóta. A harctereket megjárt öreg katonák ma már derüs bölcsességgel tudják értékelni az akkori történeteket, az utánuk felnőtt, háborút nem látott új nemzedék lelki szeme előtt pedig a vérontás, az embernek vérszomjas vadállattá való lezüllése, bűn, nyomorúság, emberirtó járványok a hullahalmok közt is megtermett groteszk és derüs jelenetekkel valószinütlen, színpompás képpé olvadnak össze, mint a puszta távoli délibábja... Nem regényt írtam. Tényeket örökítettem meg. Nem igényelek a magam részére sem történelmi, sem katonai szakírói rangot. Az embernek, az egyénnek a költő szemével meglátott erényeit és gyarlóságait akarom megmutatni a költő lelke tükrében. A harctéri történés csak háttere ezeknek a képeknek. ...Kialszik a bántó, éles világítás és a vetítőkép sugárkévéjében felvonulnak a vászon a húszéves képek kisértet-alakjai... (Győr, 1934-1935. években Dr. Mészáros Vilmos)