Rousseau, J. - J. : Emil, avagy a nevelésről

A tizennyolcadik századot joggal nevezték a "pedagógia századának". Franciaországban, ahol az iskolák színvonalát és a drasztikus módszereket már a humanizmus moralistái is élesen bírálták, szinte nem is volt olyan filozófus, író, aki ne foglalkozott volna pedagógiai kérdésekkel. A felvilágosodás hívei mélyen hittek abban, hogy az ifjúság megújult szellemû, racionális nevelése a szebb jövendõ garanciája. Közéjük tartozott Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) is, aki nemcsak filozófusként alkotott örökbecsû értékeket. Neveléssel-oktatással kapcsolatos gondolatai gyökeres változást (mintegy "kopernikuszi fordulatot") idéztek elõ a pedagógiában. Láttuk már, hogy a gyermekrõl alkotott középkorias felfogás átformálásában milyen fontos szerepet töltöttek be a reneszánsz moralistái. Tanításaik zöme azonban megmaradt az illemtankönyvek, a gyermekrõl szóló értekezések lapjain, s nem vált élõ gyakorlattá. Rousseau könyve, az "Emil, avagy a nevelésrõl" viszont egyaránt forradalmasította a pedagógia elméletét és gyakorlatát. Kevés olyan filozófus van, akinek életpályája és mûvei annyira szoros egységben és kölcsönhatásban lennének, mint az övé. Regényes fordulatokban bõvelkedõ életútjával érdemes kissé bõvebben megismerkednünk.