Sebes Anna : Emberállat - Évmilliók lenyomata társas kapcsolatokban

Az ember: emberi állat. Az állatoknál és az embernél a biológiai, illetve a környezeti (az ember esetében: a kulturális) tényezők folyamatosan és kölcsönösen befolyásolják egymást. Biológiai meghatározottságainknak nem vagyunk mindig tudatában, mégis valószínűleg ezek irányítják legfontosabb viselkedéseinket, sőt azt a módot is, ahogyan tapasztalunk, tanulunk.
A szerző megközelítésében az emberek csoportjaira, különösképpen pedig a családra jellemző és azok társas viszonyain alapuló sajátos működési mechanizmusok nem kizárólag a társadalmi-gazdasági meghatározottságok függvényei, ahogy azt oly sokáig állították, sokkal inkább biológiai-evolúciós tényezőktől függnek. Elmélete tekintetbe veszi a család történeti jellegét, funkcióit, a család dinamikáját alkotó mechanizmusokat, egyszersmind képes a családot a társadalmi-kulturális meghatározottságoktól részben független rendszerként kezelni.

Az állatoknál.
Egy összetűzés után a hím csimpánzok nem tudtak megbékélni. Mogorván ültek egymástól két méterre. Igyekeztek, hogy tekintetük ne találkozzék. Ilyenkor csak egy harmadik leginkább egy nőstény tudja ezt a helyzetet feloldani. A nőstény odamegy az egyik hímhez egy darabig kurkássza (más esetben felkínálkozik neki, vagy megcsókolja a száját), Aztán lassan elindul a másik felé. Az első szorosan a nyomában halad, és igyekszik nem tekinteni a másik hímre. A nőstény időnként hátrafordul, hogy követi-e őt, és ha nem követi, újra visszatér hozzá, átkarolja, és így ösztönzi arra, hogy a nyomában haladjon. Amikor a nőstény odaér a második hímhez és leül a közelébe, a két hím elkezdi a nőstényt kurkászni, egészen addig, amíg a nőstény fel nem áll, és el nem távolodik tőlük. Ekkor a két hím egymást kezdi kurkászni. Hangosabban csattogtatják fogukat és krákognak, és minden egyéb módon igyekeznek a világ tudtára adni, hogy nagyon élvezik a kurkászást, sőt jobban, mint a nősténnyel...
... és az embernél?