Molnár Géza : Ember és természet - Természet és ember

A könyv általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt. A neolitikus "forradalom" a földművelést hozta magával, amikor a egykor nagy kiterjedésű erdőségek az Agrosz-hegységtől Spanyolországig eltűntek, és helyüket kopár, kietlen táj vette át. A nehézségek megoldása egy újabb szintre tevődött át, még nagyobb erőszakot tett az ember a természeten, bár látszólag megoldotta a bajt. Például Mezopotámiában a kimerült földet öntözni kezdte. De alig telt el ezer év, és a föld elszikesedett.

Sorolhatnánk a szerző példáit, melyek csak kiélesítik a kérdést: tudunk mi egyáltalán a természettel összhangban élni? A válsz igen. A Kárpát-medence lakói az ártéri gazdálkodással egy virágzó művelést folytattak, peidg ugyanekkor Nyugat-Európa már a tengeren halászott, mert a folyókból hiányzott a hal. Utazók a XIV. század Magyarországát a halak országaként jellemzik.
Egyszóval létezik jó példa, de a leckét meg kell tanulni. Utólszor is eláruljuk a Teremtőt és művét, vagy végre észhez térünk?