Amint az régóta közhely a filozófiai szakirodalomban, két Wittgenstein létezik: a korai, a logikai pozitivista (vagy legalábbis az ahhoz igen közel álló), valamint a kései, a „nyelvjtékok” filozófusa. Az Előadások az esztétikáról a kései Wittgenstein munkája, pontosabban azok az előadások, amelyekre alapozva ez a kitűnő filológiai akríbiával rekonstruált kiadás támaszkodik a kései Wittgenstein alapproblémáit exponálják és kísérlik meg az esztétika Wittgensteintől egyébként korábban soha nem vizsgált területére alkalmazni.

Wittgenstein természetesen nem az esztétika klasszikus, kanti, hegeli kérdésfeltevéseiből indul ki. Számára nem az kérdés, hogy miként lehetségesek a műalkotások, a tetszésítéletek, vagy az eszmének az „átsejlése” az anyagon. Ő, a Filozófiai vizsgálódások kardinális fordulatának megfelelően azt kérdezi, hogy milyen nyelvjáték folyik itt. Mi az esztétikai képződmény nyelvjátéka, és mi (és ehhez képest mi) az interpretáció, az esztétikai gondolkodás nyelvjátéka. Milyen szavak használatosak az esztétikai formálás megteremtésekor és milyen szavak írhatják le ezt a használatot, mennyiben adekvát vagy inadekvát a két nyelvhasználat és mi az összehasonlítás alapja. Ezek a kérdések, és a szerző által megkísérelt válaszok természetesen még egy további, ugyancsak a kései Wittgenstein munkásságából származó és csak ahhoz képest értelmezhető előfeltevéssel élnek. Ez pedig a jelentés kérdése, amely – mint a kései Wittgensteinnél ez természetes – nem választható el a használattól, pontosabban azzal azonos (a szójelentés, mint a szóhasználat függvénye és derivátuma). Ezt a jelentéselméletet az esztétikai előadások ugyan nem fejtik ki, de számos alapvető gondolatmenetük erre támaszkodik. – Nemcsak esztétikai szempontból fontos munka a nagy filozófusnak ez az írása, de megértéséhez alapos filozófiai előiskolázottság és Wittgenstein műveiben való jártasság szükségeltetik.