Élet- és zsánerképek sorozatának látszanak első megközelítésben Nádasdy Ádám versei: egy kisfiú HÉV- és buszutazásáról, egy téli nyaraló hideg szobájában lezajlott pásztoróráról, egy padláson tett "kirándulásról", egy tanyai élményről, egy erkélyajtó rendellenességeiről stb. számolnak be a költemények, szinte novellaszerűen, pontos, élesen exponált képekben, verista módon, csak éppen versszerű, méghozzá igen szabályosan versszerű megformálásban (Kabátban állva; A Trabant a híd felől; Móricz Zsigmond körtér - Margithíd; Tanya; Birtokos és birtok stb.). A figyelmesebb olvasó azonban szinte mindegyikben találhat valami különös, oda nem illő dolgot, motívumot. És ezek a beépített, csak félig-meddig elrejtett elemek lendítik fel a költeményeket a nagy poézis felé: a reflexiók, a háttérinformációk, a bölcseleti mélység, az érzelmi kataklizmák felé. Különös, magukat nehezen megadó, ám utána annál hatásosabbnak érzett költeményeket írt 1995 és 1998 között a költő, ezekből állította össze legújabb kötetét, amelyet minden költészetkedvelő olvasó örömmel olvas majd.