Szabó T. Anna ötödik verseskötete.

Meglep. Olyan harmonikus szubjektum hangját halljuk ezekben a versekben, aki arányosan részesedik és részesít – a létből, életből, elmúlásból -, akinél a család burkára a természeti, kozmikus szféra és még az absztrakt túlvilág is szépen ráboltozódik. Folyamatosságban él, s a halál tényét is át tudja törni fohásszal, siratással, az újjászületés ígéretével. Akinél a test-lélek kettősség spirituálisan feloldódik, a lelkiség selyme megszépíti a szexualitást, a szerelem a házasságba probléma nélkül, érzékien belesimul. Egy olyan nő dallamos hangját halljuk, aki természetes módon érett asszonnyá, anyává, feleségként sem tompult szenvedélye, és a posztmodern zavargásban is meg tudott maradni tiszta hangú költőnek.