A Habsburg-Bécsből származó Kokoschka festői és irodalmi munkásságát a nácik „elfajzott művészetnek” nyilvánították. Ő a terror elől Prágába, majd Londonba emigrált, ma is ott él. Önéletrajzát, mint színműveit, költeményeit azonban anyanyelvén írta. Ifjúságától kezdve sokat szenvedett a kispolgári szemlélettől. Élete, pályája, munkássága valóban nem kispolgári. De a mód sem az, ahogyan ezt megírja. Egy rendkívül éles látású és egyéni módon gondolkodó festőművész memoárjai ezek, aki nem is tart rá igényt, hogy olvasói mindenben egyetértsenek vele. Kiemelkedően érdekesek azok a részei, amelyekben a századelő bécsi megújhodó és pezsgő művészeti életéről, a látványos, botrányos bukásokról, polgárpukkasztó megnyilvánulásokról számol be, kiváló kortársairól rajzol portrét. És rendkívül tanulságosak, szépek azok a lapok, amelyeken a művészetről, a görög szobrászatról, Altdorfer, Dürer, Michelangelo, Tiziano, Rembrandt, Vermeer alkotásairól vall.