Sarkadi Imre rövidre szabott élete nemzedékének is szimbóluma: a háború megrázkódtatásától az ötvenes évek elejéig vállalt közéleti programján át, a válságérzésig. A sorsszerű pálya az írói út állomásaiként érződik a novellák témáján is. A parasztság életétől, földosztástól, szövetkezetesítéstől a város és az értelmiség kilátástalannak tűnő világáig. Mindez magában hordja az életforma váltása és az ezzel együtt járó, a felszínen is kiütköző elmagányosodás válságjegyeit. Ennek a változatokban gazdag korszaknak dokumentumai más-más módon a klasszikusokat profanizáló és értelmező írások (Kőműves Kelemen; A szatír bőre; Párbaj az igazságért), falut megidéző művek (Kútban; A Hortobágyon; A szökevények; Tanyasi dúvad), a válság és elszánt küzdelem látomásai (Vagányok; Mementó; Farkas kaland).
Ennek a korszakának jelentős darabjai a paraszt Rómeó és Júlia témáját feldolgozó A kútban című novellája, amelyből 1955-ben Fábri Zoltán elkészítette a Körhinta című filmet a nagyon ifjú Törőcsik Marival és a felejthetetlen Soós Imrével a főszerepben. Ugyancsak film készült Tanyasi dúvad című kisregényéből is, 1959-ben ismét Fábri vitte vászonra Bessenyei Ferenccel és Medgyesi Máriával.
Sarkadi elbeszéléseit Móricz Zsigmond példája ösztönözte: a paraszti világ széleskörű ábrázolásának igénye, az atmoszférateremtés művészete és az élőbeszéd alkotó felhasználása lettek legjobb erényeivé.