Az Éjszaka Chilében egyetlen hosszú, lenyűgöző, hol véresen komoly, hol fergetegesen mulatságos monológ, egy haldokló önigazolása önmaga és Isten előtt.

Sebastián Urrutia Lacroix mondja el, aki szegény sorból származott és költőnek készült, aztán jezsuita pap és konzervatív kritikus lett, a gazdag és kiváltságos kulturális elit tányérnyalója; majd az Opus Dei megbízásából az európai templomok állagmegóvását tanulmányozta; később, Pinochet hatalomátvétele után a legnagyobb titokban a diktátort oktatta a marxizmus alapjaira; életének groteszk elemekben bővelkedő, olykor szürreális története példázat a sodródó társutas értelmiségiről, aki nem vesz tudomást a körülötte zajló véres valóságról, a társadalmi problémákról és az emberi szenvedésről, s az irodalom oltárán feláldozza az életet.

Roberto Bolañót (1953–2003) a legfontosabb latin-amerikai írók között tartják számon, aki a mágikus realizmust és az európai posztmodernizmust egyaránt kerülve teljesen egyéni hangon szólalt meg. Számos irodalmi díjat elnyert, korai halála után – nem kis részben műveinek angol fordítása révén – hírneve és elismertsége nőttön-nő. Ez az első magyarul megjelenő könyve.