Mint egy végtelen nyaralás, ahol semmi sincs nyitva, csak a horizontra feszülő, vakító ég.

Egy konyha, ahonnan nincs szabadulás, de minél több időt tölt benne az ember, annál jobban látszik, ahogy a szekrények sarkaiból csillagködök szivárognak elő, a hűtőben kristályosra fagy az idő, és a kávé fekete tükréből egy riadt állat arca néz vissza ránk.

Ismerős helyzet mindenkinek, aki a járvány sújtotta Föld bolygón vészelte át az utóbbi két évet. Simon Márton új verseinek optikáján keresztül mindez mégis valami más lesz: intim, mint egy sugárfertőzés, zavarba ejtő, mint a szerelem, és otthonos, mint egy hétfői apokalipszis. - Dunajcsik Mátyás

"A megszégyenítő késztetést,
hogy beszéljek, föloldottam
abban, hogy minden szavam
lecseréltem egy ugyanolyanra.
Föloldottam, pezsgőtablettát:
szerelmes versnek megírtam,
mennyire utálok mindenki mást.
Én nem ígértem semmit."


Simon Márton (Kalocsa, 1984. április 14.–) költő.

A Pápai Református Kollégiumban érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Katolikus Egyetem esztétika-kommunikáció szakos hallgatója volt, majd a Károli Gáspár Református Egyetem japán szakán tanult. 2004 óta publikál verseket, ugyanebben az évben elnyerte a Mozgó Világ nívódíját költészet kategóriában Ijjas Tamással megosztva. Az Előszezon és a Telep Csoport tagja volt, utóbbiból egy év után 2007-ben kilépett.
Első verseskötete Dalok a magasföldszintről címmel jelent meg 2010-ben a L'Harmattan gondozásában, amiért 2011-ben elnyerte az első kötetesnek járó Makói Medáliák díjat, illetve Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott. Második verseskötete Polaroidok címmel jelent meg 2013-ban a Libri Kiadó gondozásában, ugyanebben az évben Horváth Péter irodalmi ösztöndíjra jelölték. 2014-ben a Libri Kiadó újra megjelentette első verseskötetét.
Fordítóként, szerkesztőként, zenei programszervezőként és szövegíróként dolgozik. Aktív, eredményes slammer. A József Attila Kör és a Slam Poetry Budapest tagja.