„Ha csak egy könyvem van, homályos hiányérzet nyugtalanít. Mi ez? Megmerevedett időskori szeszély? Vagy bolondosság? Valószínűleg nem. Az életben is folyamatosan három-négyféle dolgot művelek: súlyos betegeket látok el, háztartást vezetek, naponta főzik, két házat tartok rendben – vendégekkel, virággal – kutatómunkát végzek, írok is. Vajon sok ez? Mint a három-négy könyv egyszerre? Van amikor humorosan sok, máskor nyomasztóan, kínzóan sok – de így élek több mint fél évszázada. Már nem tudok megváltozni.” „Polcz Alaine esszéiben, az általa lejegyzett elmélkedésekben, történetekben nincs semmi írói trükk, a lejegyző beszél, közvetlenül, magáról. Úgy, ahogyan ő látja-láttatja a világot. […] lelke gyönyörködtető, barátságos hang meg tiszta, egyszerű mondatfűzés. Pedig a mondatok mögött nagyon kemény személyes tapasztalatok vannak.”