Ritka pillanat: egy fölkavaró novella (a Kertész Imréé) elkezdi élni a maga életét egy másik író novellájában (az Esterházyéban). Játék? Kéznyújtás? Irodalom az életben? Vagy élet az irodalomban? Esetleg: a szellem hadüzenete a balkániságnak? Két mű, kétféle tartószerkezet. Az egyik az önkínzásig önmagát állítja, a másik eljátssza, hogy ő a másik nélkül nem is létezne. Közben egymást hívják, értelmezik, igazolják, akaratlanul és akarattal. Mindkét hangra, mindkét tudatra, mindkét lélekre, miképpen jobb és bal kezünkre, szükségünk van. „Nincs bennem szeretet” – így szól az egyik kulcsmondat, megszólal mindkét novellában, s kitart, mint az orgonapont. De így együtt, ebben a könyvben ez a két írás mégis valami mást mond, talán éppen azt, hogy van, kell legyen bennünk szeretet.