Dedikált példány!

Rassay Károly (1886-1958) jogász, képviselő, budapesti városatya kiemelkedő alakja volt a két világháború közötti politikai életnek.

Rassay politikai pályafutása során következetesen harcolt a politikai jogegyenlőségért, a jogállamért, küzdött a faji diszkrimináció, a zsidótörvények ellen, és elkötelezett ellensége volt a bolsevizmusnak is - ehhez képest meg kellett érnie a holokausztot, a háborús vereséget, az orosz megszállást s végül a második kommunista diktatúra uralomra jutását.

A korabeli keresztény kurzus jórészt abból élt, úgy működött, hogy kisajátított bizonyos fogalmakat (elég csak a kereszténységre és a nemzetre gondolni), és a továbbiakban fenntartotta magának a jogot arra, hogy önkényesen megszabja a jelentésüket. Rassay viszont egyszerűen nem volt hajlandó elfogadni ezeket a játékszabályokat.
Rassay nem egyszerűen azt állította, hogy a liberális jó hazafi, hanem azt, hogy egy jó hazafi nem is lehet más, mint liberális. Liberalizmusa azért érdekes, mert ő éppen azon okból tartotta elkerülhetetlennek, hogy valaki liberális legyen, amiért a jobb- és szélsőjobboldal kizárta azt. Szerinte éppen a kultúra, az ország, a haza szeretete, a keresztény értékrend miatt lesz valaki szabadelvű. Nézeteinek népszerűsítésében igen hatékony eszköz állt a rendelkezésére: az általa alapított Esti Kurír című, a maga idejében igen népszerű napilap. Rassay mindig is arra törekedett, hogy leváltsa a mindenkori tekintélyuralmi-autoriter rezsimet egy liberális-demokratikus kormányzatra. Első nagy ellenfele Bethlen István, ám amikor eljön a Gömbös-korszak, és veszélybe kerül még az addigi korlátozott parlamentarizmus is, akkor egyszer csak találkozik Bethlen és Rassay útja. Nem is csupán Rassay szempontjából lényeges ez, hanem az egész két világháború közötti politikai helyzetet jellemzi, hogy két, korábban egymással élesen szemben álló közember kénytelen összefogni, mert jelentkezik egy harmadik erő, egy minden korábbinál nagyobb fenyegetés.