Ráth György a kortárs iparművészet felkarolója, az Iparművészeti Múzeum megszervezője és első igazgatója. Noha foglalkozása szerint bíró volt, Ráth György (1828-1905) a köztudatba a kor nagy műgyűjtőjeként és mecénásként vonult be. Az iparosodással párhuzamosan a hagyományos kézműipar Európa-szerte kezdett háttérbe szorulni, a tömegtermelés azonban silány termékeket produkált - erre legélesebben a világkiállítások irányították rá a figyelmet. Ráth György éppen ezért szorgalmazta a műipar fejlesztését és az esztétikai igényesség megőrzését. A megoldást többedmagával egy hazai "műiparmúzeum" alapításában látta. A Magyar Iparművészeti Társulat alapítójaként és elnökeként egyik letéteményese volt a magyar Iparművészeti Múzeum megalapításának. A kor művészeti közéletének jelentős szereplője volt. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat élén tevékenyen részt vett a régi Műcsarnok és a Zeneakadémia létesítésében is. A magyar kultúrtörténetbe neves polgári műgyűjtőként írta be a nevét: 1000 darabos kollekcióját halálakor az Iparművészeti Múzeumra hagyta. Ráth György kulturális missziójáért 1902-ben megkapta a francia Becsületrend középkeresztjét.