Közreadja: Soós István.
Fordította: Ress László.

„Ezeket az észrevételeket tulajdonképpen egy német folyóiratnak szántam. A munka során azonban számuk és terjedelmük olyannyira bővült, hogy első rendeltetésüknek méltán nem felelhettek meg. Jelenleg számomra az tűnt üdvösebbnek, hogy néhány Magyarországról szóló történelmi híradás egyszerű közlése helyett inkább pragmatikusan kezeljem az anyagot, és egyik s másik tárgyról beleszőtt okfejtéssel a hazai közönség figyelmét ezen észrevételekre ráirányítsam és a megszívlelésükre késztessem."
E gondolat jegyében ajánlja az olvasók figyelmébe írását a sokáig ismeretlen szerző, akit csak évekkel a könyv megjelenését követően, különféle kalandos eljárások nyomán sikerült azonosítani a poprádi származású Jákob Glatzcal, a szászországi schnepfenthali nevelőintézet tanárával. 1799-ben megjelent kritikus hangvételű leírásával, amely lehangoló képet festett a korabeli magyarországi társadalmi és kulturális viszonyokról, számos ellenséget szerzett, és a hazatérést is megtiltották számára. 1804-től Bécsben volt evangélikus lelkész, majd 1824-ben Pozsonyban telepedhetett le, ahol 1831-ben érte a halál.